A legújabb kapcsolatok kereskedelmi központja 2002. július 9., 192, az Afrikai Egységszervezet (OAU) utódja. 2004 júliusában az új Afrikai Unió Pánafrikai Roulettino bejelentkezési probléma Parlamentje (PAP) megpróbált Midrandba, Dél-Afrikába költözni, de az afrikai egyének és a népek jogai Addisz-Abebában maradtak. A rómaiak szerint Afrika Egyiptomtól nyugatra fekszik, míg az "Ázsia" Anatóliára és keletre fekvő területekre utalt. Ptolemaiosz (Kr. e. 85–165) földrajztudós egy vonalat húzott el a kontinensek között, Alexandriát a kezdőmeridián mentén jelölve, és Szueztől és a Vörös-tengertől kiindulva, amely az új határ Kínától Afrikáig terjed. Miután az európaiak felfedezték saját régiójuk valódi méretét, az "Afrika" fogalma ismereteik alapján meghosszabbodott. Kiváló, 1 032 532 974 fős 2011-es népességével a bolygó lakosságának valamivel több mint 14%-át teszi ki.
Manapság, a Perzsa-öböl menti olajdollárok támogatásával, a muszlimok megnövekedett eredményeket értek el a térítésben, ami kétszer olyan gyors növekedési ütemet mutat, mint a kereszténységé Afrikában. Más afrikaiak számos vallási értéket vallanak, és nehéz pontos statisztikákat felállítani az afrikai vallási demográfiáról. Konkrétan az afrikaiak 46,5 százaléka keresztény, és körülbelül 40,5 százaléka muszlim, akik közül körülbelül 11,8 százalék követi a helyi afrikai vallásokat.
Roulettino bejelentkezési probléma – Etiópia hatalmas gátjával legyőzi Egyiptomot a Nílus óceánjain átkelve
Az afrikai társadalmat valójában a személyes hiedelmek rendkívül változatos szövedéke jellemzi, a magas patriarchátustól a magas matriarchátusig, mind a törzseken belül, mind kézen fogva. Kiváló parlamenti szabályozó hatóságokkal rendelkezik, beleértve a törvényhozó, igazságszolgáltatási és adminisztratív szerveket, és az Afrikai Partnerség elnöke által adományozott, valamint az államtól eltérően az afrikai parlament elnöke is hozzájárulhat. A PAP-ba való beválasztással valaki elnyerheti az elnöki címet, és további előnyöket is élvezhet a PAP-tól.
Grafikai művészet
Az európaiak azonban bevezettek egy biztosítási politikát a faji kategorizálástól kezdve a terület felügyeletéig. Azokban az országokban, ahol nagy volt az európai népesség, mint például Rodézia (ma Zimbabwe) és Dél-Afrika, a második besorolású állampolgárságból származó megoldások hajlamosak voltak arra, hogy az európaiaknak a saját keretein túlmutató politikai hatalmat adjanak. A Kongói Szabadállamban, II. Lipót belga király magántulajdonában, az új bennszülött lakosságot embertelen körülmények között, szinte rabszolgaságban élik ki kényszermunkával. Libériában a nyugati alárendeltek leszármazottai olyan politikai rendszert kaptak, amely közel azonos törvényhozási hatalommal bírt a volt alárendeltjeik és a helyi bennszülöttek számára, még akkor is, ha a volt alárendeltek tízszeres túlerőben voltak. A 19. század közepére az európai felfedezők a kontinens szív- és érrendszerének vizsgálatára összpontosítottak, és megnyitották a teret a kereskedelem, a bányászat vagy más ipari kitermelés előtt.
A modern emberek afrikai erőforrása
Habár a mezőgazdaság (többnyire önellátó) még mindig uralkodik számos afrikai régió új gazdasági klímájában, az új erőforrások kiaknázása vált Afrikában a legnagyobb gazdasági tevékenységgé a huszadik századtól kezdve. Afrika egészét egy hatalmas fennsíknak tekintik, amely meredeken emelkedik a vékony tengerparti sávokból, és régi kristályköveket tartalmazhat. Az új fennsík területe délkelet felé széles, és északkelet felé lefelé lejtős. Általánosságban elmondható, hogy az új fennsík egy nagy délkeleti és egy nagy északnyugati részre osztható. Az új északnyugati régió, az új Szaharával (sivataggal) és Észak-Afrika Maghrib nevű részével, két hegyvidéki régiót foglal magában – az új Atlasz-hegységet Északnyugat-Afrikában, amely egy dél-európai országokba vezető rendszer része, valamint az Ahaggar (Hoggar) lejtőket a Szaharában.
Északnyugat-Afrika
Kisebb számban európai katonák, üzletemberek és tisztviselők telepedtek le közigazgatási intézményekben, például Nairobiban és Dakarban. Annak ellenére, hogy az új Szahara vadvidékké vált, nem jelentett áthatolhatatlan akadályt az északi és déli területek között a látogatók számára. Az új tevét először a perzsák szállították Egyiptomba Kr. e. 525 után, bár a legnagyobb csordák nem voltak elég ismertek Észak-Afrikában ahhoz, hogy megállapítsák a transzszaharai kereskedelmet a Kr. e. 8. évezred előtt. Kr. e. 3100000-re a mezőgazdaság külön jelent meg Nyugat-Afrikában, ahol a jamszgyökeret és a kagylóolajat megszelídítették, valamint Etiópiában, ahol a kávét és a teffet megszelídítették. Ezeken a helyeken egyetlen kutyát sem háziasítottak, még akkor sem, amikor a háziasítás valóban áttért a Száhel-övezetre és a Nílus térségébe.
Az új kapcsolat Addisz-Abebával, Etiópiában jön létre 2001 nyarától. 2004 júliusában az új Afrikai Unió Dél-afrikai Parlamentje (PAP) a dél-afrikai Midrandba költözött, de az Afrikai Egyéni és Népi Jogokért Felelős Hivatal Addisz-Abebában maradt az új AU intézményeinek decentralizálására vonatkozó politika értelmében, hogy azokat minden állam megoszthassa. A növények mezőgazdasági célú háziasításának első esetei a Száhel-övezetben történtek Kr. e. 510 000 körül, amikor a cirok és az afrikai gabona elterjedése elkezdődött. Az új, teheneken kívüli háziasítás Afrikában megelőzte a mezőgazdaságot, és úgy tűnik, hogy a vadászó-gyűjtögető országok közelében létezett. Feltételezések szerint Kr. e. 610 000-től Észak-Afrikában már szelídítették a teheneket. A Szahara-Nílus csúcstechnológiáján bárki sok állatot megszelídített, mint például a csomagtartó fenekét, és lehet, hogy egy kis kecskét kedveltek.
Kr. e. 5000-ben a mezőgazdaság kissé népszerűbb volt Afrika északi részein, mivel a lakosok növényeket termesztettek és állattenyésztést folytattak. Az Egyiptomból kiinduló jelenlegi Birodalom kialakulása Kr. e. 3. 100-ban Erzsébet királysága jelentette az első ismert modern vallási rendszert a kontinensen. Kr. e. 9. században Karthágó (a mai Tunézia területén belül) föníciaiak központja volt, és a legnagyobb modern vallási rendszerré vált, ahol a környező Egyiptomból, Rómából és az etruszk városokból származó istenségeket imádták. Az ókori rómaiak szerint Afrika Egyiptomtól nyugatra, míg "Ázsia" Anatóliára és a tőle keletre fekvő országokra utalt. Ptolemaiosz (Kr. e.) földrajztudós határozott vonalat húzott a két kontinens között, Alexandriát a délkörhöz igazítva, a Szuezi-földszoroszt és a Vörös-tengert pedig Kína és Afrika közötti új határvonalnak nevezve.
Az új arabok megérkeztek Zanzibárra, amelyet eredetileg azért helyeztek el, hogy a Közel-Kelet és Ázsia között hajózzanak. Ezzel egy időben az új egyiptomiak elkezdték terjeszteni népüket Észak-Afrikában, és királyságokat építettek Etiópiában és Szudánban. Az újonnan feltörekvő Római Birodalom tovább növelte hatalmát, és Kr. e. 30-ban Egyiptom Róma államává vált; Marokkó pedig 42-ben. Az új őshonos szendvics-szaharai afrikai vallások gyakran az animizmusra és az elődök dicsőítésére épülnek. Mivel ezeknek a régi más dicsőítéseknek a hatása továbbra is erőteljes, a vallási hagyományok fejlődtek, ahogy más vallásokhoz kapcsolódnak.
Nagy-Britannia 1807-ben blokkolta a rabszolga-kereskedelmet, de technikailag csak 1848-ban szüntették meg végleg. Afrika egyes részein a rabszolga-kereskedelem a mai napig folytatódik, és ma már nehéznek bizonyult megszüntetni. Ugyanakkor a berber kalózok az észak-afrikai partvidék mentén rengeteg hajót foglaltak el. A 16. és 19. század között becslések szerint 800 100 000 és legalább 125 000 embert hurcoltak el rabszolgákként. Az új kalózok befolyása az új régióra, bár nem, a 17. évezred elején és közepén tetőzött. Az új neandervölgyiek körülbelül 200 100 évvel ezelőtt jelentek meg, és Észak-Afrika és Dél-Európa egyes részein is lakott területeket fogtak.
Tehát a lista kilenc régiót tartalmaz, amelyek alkalmazhatók, mivel a megadott részek egy általában alacsony afrikai országtól távol esnek, de földrajzilag az afrikai régióhoz tartoznak.